Szent Erzsébettel a rászorulókhoz
Magyar szentünk emléke ma is felszólít a segítségnyújtásra, emléknapján a diakónia munkacsoport tagjai felkeresik a legkiszolgáltatottabb helyzetben élőket.
A rászorulók felé történő odafordulás, a lehajolás nagy magyar alakja Árpád-házi Szent Erzsébet, II. András magyar király és merániai Gertrúd lánya. Korán elkezdte a vezeklő életmódot, gyakran böjtölt, virrasztott. Első gyermekének születése után menedékhelyet alapított árva gyerekek számára, szegényeket segített. Második gyermeke születése után hálából 28 ágyas kórházat alapított, ahol maga is részt vett a betegápolásban. Az éhínségek, járványok idején kinyittatta Wartburg éléstárait, a szegényeket élelmezte, maga pedig mértéktartóan élt. Az Assisi Szent Ferenc harmadrendjének tagjaként később egyszerű, szürke köntösben járt. Már életében szentként tisztelték, legenda született, miszerint a köntösébe rejtett kenyér rózsává változott, amikor férje számon kérte rajta, miért élelmezi a szegényeket?
A rózsa szimbóluma így elválaszthatatlanná vált Szent Erzsébet alakjától, ikonokon, szobrokon vele együtt ábrázolják. A szatmárnémeti, Szent János apostol és evangélista (Hildegárda) templommal szembeni téren is a kötényében rózsákkal, a kezét segítségadásra nyújtva áll Árpád-házi Szent Erzsébet bronzba öntött formája. A szobor ugyanakkor nem egyszerű térelem, hanem jel, amely az önzetlen segítségnyújtásra emlékeztet, szólít. A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye szeretetszolgálat munkacsoportja tavaly rendezett első alkalommal figyelemfelkeltő programot a szobor előtt, ekkor közösen imádkoztak a szükséget szenvedőkért, majd a különböző közösségek ételt osztani indultak Szatmárnémeti "szegény pontjaira". Akkor úgy tapasztalták, szükség van az ilyen fajta megmozdulásra, sokan velük tartottak és még többen voltak azok, akik odamentek hozzájuk és elfogadták az élelmet, jó szót, bátorítást.
Idén is megszervezik ezért november 19-én, szerdán, Árpád-házi Szent Erzsébet emléknapján a szobornál a közös imát, majd az ételosztást. Mindezzel ismét csak együttérzést akarnak mutatni a "szegényekkel", a környezetünkben nehézségekkel küszködő emberekkel, a "társadalom peremén" élőkkel. Azt üzenik, számukra nincs független perem és közép, mindannyian Isten gyermekei vagyunk és így kell egymást testvérként segítenünk, a közösséget megélnünk.
